Izraelnek megvan a forgatókönyve Észak-Korea kezelésére

Szaddám és Asszad is megpróbálta megvalósítani az abszolút fenyegetést. Az izraeliek biztosra mentek, hogy ez ne következzen be.

Zeev Hefec | Bloomberg

Zeev Hefec újságíró és tizennégy könyv szerzője. Magas rangú tanácsadóként dolgozott Menachem Begin izraeli miniszterelnök mellett és a Jerusalem Report Magazine alapítő főszerkesztője.

Izrael és Észak-Korea az ázsiai földrész két ellentétes oldalán van, 5000 mérföld (8000km )választja el őket egymástól egy interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) röppályája mentén. De az izraeliek úgy érzik, Washington és Phenjan nukleáris pengeváltása nagyon is a közelükben zajlik . Már szembenéztek hasonló válsággal, és ez újra előfordulhat.

Egy kis történelem: az 1970-es évek közepén Izrael számára világossá vált, hogy az iraki Szaddám Husszein atomfegyvereket és célbajuttató rakétákat akar. Szaddám már megmutatta, milyen végtelen brutalitással bánik belső ellenfeleivel és szomszédaival. Az arab világ vezetője akart lenni. Izrael legyőzésének feladatát egyik prioritásának tekintette.

1977-es hivatalba lépését követően Menachem Begin izraeli miniszterelnök megpróbálta meggyőzni az Egyesült Államokat és Európát, hogy Szaddám nyilvánvaló és aktuális veszélyt jelent a zsidó államra, és hogy lépéseket kell tenni az ügyben. Begint nem vették komolyan.

De Begin komolyan gondolta, és 1981-ben elhatározta, hogy Izrael teljesen magára utalva fogja megállítani az iraki diktátort. Politikai ellenfelei, akiket a kiszámítható Simon Peresz vezetett, ezt veszélyes ostobaságnak tartották. Mose Dajan külügyminiszter, a korábbi legendás vezérkari főnök szintén ellene szavazott azon az alapon, hogy ez ártani fog Izrael nemzetközi pozíciójának. Ezer Weizmann, a légierő korábbi parancsnoka (és Dajan sógora) szintén ellenezte a katonai opciót. A feladatot elfogadhatatlanul kockázatosnak találta.

Beginnek nem volt katonai tapasztalata. De az ő családját eltörölte a Holocaust. Az Izraelt nyíltan fenyegető Szaddám személyében Hitlert látta. Begin számára a "csak ülni és remélni a legjobbakat" nem jelentett lehetséges stratégiát, csupán felhívást az agresszióra. Ha meglesz a - politikai, diplomáciai, katonai – ára, akkor azt jobb előbb megfizetni, mint utólag, amikor már az irakiaknak meglett volna az atombombájuk.

1981 nyarán Begin kiadta az utasítást. Az Izraeli Légierő elpusztította az Oszirak reaktort. Az ENSZ BT elítélte a támadást. Az európaiak őrjöngtek. A The New York Times "megbocsájthatatlannak"  nevezte. De az izraeli miniszterelnök sem a Times-tól, sem az európaiaktól, sem az általában barátságos Reagen elnöktől nem várt megbocsátást. Egy egyszerű indoklásnak adott hangot, amely később a "Begin doktrínaként" vált ismertté: Izrael nem fogja megengedni az ellenségeinek, hogy olyan eszközeik legyenek, amelyekkel megsemmisíthetnék.

Hogy mennyi bölcsesség van e doktrínában, csak egy évtizeddel később, az Öböl-háború idején vált világossá, amikor Szaddám Husszein beváltotta a fenyegetését és orosz gyártmányú SCUD rakétákat lőtt ki izraeli városokra. A SCUD-ok becsapódtak, és bizonyos mértékű kárt és meglehetős pánikot okozva, de nem voltak nonkonvencionális robbanófejekkel felszerelve. Izrael ezt az opciót levette az asztalról.

Hasonlóan, 2007-ben Izrael meggyőződött arról, amit öt éve gyanított: Szíria, Észak-Koreai segítséggel atomreaktort próbál építeni. Ehud Olmert miniszterelnök, Begin tanítványa elküldte a Moszad vezetőjét, Meir Dagant Washingtonba, hogy amerikai közbeavatkozást kérjen. A CIA vezetője, Michael Hayden osztotta Izrael az iránti aggodalmát, hogy Damaszkusz (iráni finanszírozással) reaktort épít. De Hayden meggyőzte Bush elnököt, hogy a terület lebombázása széleskörű háborúskodást robbantana ki, és ezt senki sem akarná.

Önállóan cselekedve Izrael elpusztította a szír létesítményt (beszámolók szerint észak-koreai szakértők csoportjával együtt). Mint később ezt be is ismerte,  Hayden tévedett azt illetően, hogy Szíria miként fog reagálni. Ha Izrael ésszerűen viselkedik, és hallgat a CIA-ra, akkor Bashar el-Asszadnak mostanra atomfegyvere lenne.

Néhány évvel később Netanjahu miniszterelnök és Ehud Barak védelmi miniszter több millió dollárt költött az iráni nukleáris program megállításának felkészülésére és kiképzésre. Barak, aki nem tagja Netanjahu jobboldali Likud pártjának, elmagyarázta: "Vannak esetek, amikor nem tűnik szükségesnek, hogy most támadjunk, de tudod, hogy később nem lesz lehetőséged támadni. " Ilyen esetekben "a tétlenségnek hatalmas ára van, és ezért cselekedni kell".

Izraelt a lendületes akciótól Barack Obama elnöksége tartotta vissza, ami öt másik hatalommal megállapodásra jutott Iránnal 2015-ben - Izrael határozott tiltakozásai ellenére. Netanjahu arra figyelmeztetett, hogy a megállapodás teli van kiskapukkal és lehetővé tenné Iránnak, hogy eltitkolja nukleáris programját és új célba juttató eszközöket hozzon létre. Ez 2016-ban megerősítést nyert, amikor Irán új rakétát tesztelt. "Azért terveztünk 2000 km hatótávolságú rakétát" - mondta az iráni Amir Ali Hajizadeh altábornagy, "hogy biztonságos távolságból tudjuk elérni az ellenséges cionista rezsimet."

Azóta Irán megszaporázta a cionista entitás irányába tett agresszív lépéseit . Nem csupán folytatta nukleáris együttműködését Észak-Koreával, hanem lemásolva Phenjan taktikáját, nagy mennyiségű tüzérséget hozott létre, amivel polgári lakosságot fenyegethet (a libanoni és most már szíriai Hezbollah segédcsapatokon keresztül). Ez a Szöul elleni hagyományos fegyveres fenyegetés győzte meg az amerikai elemzés, hogy egy Észak-Korea elleni támadás "elgondolhatatlan" veszteségekhez vezetne.

E komor gondolatok figyelmen kívül hagyása Izrael számára nem megengedhető luxus. Hatékony rakétavédelmi rendszereket állított fel (ami szintén lehetséges volna a dél koreaiak és az amerikaiak számára is). Ezen kívül gyakorlatokkal készül egy esetleges bombázás következményeinek felszámolására is. Az IDF jelenleg az elmúlt tizenkilenc év legnagyobb katonai gyakorlatát hajtja végre. Bejelentett célja egy, a Hezbollah elleni háborúra való felkészülés. Izrael nem szándékozik megengedni magának hogy a civil lakosság egy iráni fenyegetés túszává váljon, vagy hogy kezét az "elgondolhatatlan" dolgok elmélete kösse meg.

Ezen a héten a jeruzsálemi külügyminisztérium elítélő nyilatkozatot adott ki Észak-Korea ellen: "Csak egy eltökélt nemzetközi válasz veheti elejét, hogy más államok is hasonlóan viselkedjenek". Világos, hogy a "más államok" Iránra utal. Ez egy, az Egyesült Államoknak szóló üzenet volt. Izrael, hosszú évek tapasztalatai birtokában tisztában van azzal, hogy nincs olyasmi, hogy "nemzetközi" közösség, ha a saját biztonságáról van szó. Ami most Kelet Ázsiában történik, az amerikaiak műve. Donald Trump hivatala nagyon világos, hogy azt ne mondjuk, harcias abbeli a követelését illetően, hogy Észak-Korea számolja fel nukleáris fegyvereit és ambícióit.

Ez volt a korábbi amerikai elnöki hivatalok politikája is, de Clinton, Bush és Obama elnökök nem vették túl komolyan. Hagyták csúszni a dolgokat, képzeletbeli vonalakat húztak, sehova sem vezető tárgyalásokat folytattak és remélték a legjobbakat. 

A legjobb azonban nem történt meg. Szinte sosem történik meg. Észak-Korea most igazán veszélyes - Iraktól és Szíriától eltérően már rendelkezik atomfegyverekkel - és az idő előrehaladtával ezek száma nem fog apadni. Trump ezt eltéveszthetetlen szavakkal kimondta. De idáig ezek csak szavak. Az elnök lehet, hogy komolyan gondolja. Az is lehet, hogy nem. Talán sajnálni fogja, hogy ingadozott Kimmel kapcsolatban. Lehet, hogy ezt a kezdők hibájaként kezeli majd. Lehet, hogy hátraarcot vág és megpróbálja menteni a tekintélyét kitalált szankciókkal, üres ENSZ határozatokkal vagy eredménytelen tárgyalásokkal. Nem ítélem el. Még nem voltam -és nem is szeretnék a helyében lenni.

De ha az amerikai elnök visszakozik, ha Kim Dzsong Un hatalmon marad, megtartja nukleáris robbanófejeit és ballisztikus fegyvereit és megússza, hogy az Egyesült Államokat és szövetségeseit megsemmisítő csapásokkal fenyegeti, Washington valamennyi barátja és ellensége felülvizsgálja majd stratégiai forgatókönyveit. A Koreától oly távoli, de az agresszív Iránhoz annyira közel levő Izrael számára ez a könyv a Begin – doktrínával kezdődik.

ford : -ngz -

Kép forrása: Reuters,  "Szaddám nukleáris álma hamuvá lett"