Miért mentegeti Európa a palesztin terrorizmust ?
Négy fő oka van annak, miért talál
mentséget Európa a palesztin terrorizmusra: 1.) az izraeli –
palesztin konfliktus alapvető félreértelmezése, 2.) cionizmus
-ellenesség, 3.) a radikális iszlám terrorizmus okának helyes
beazonosítására való képtelenség és az iszlamofóbia vádjától
való félelem, 4.) az Izrael-ellenes közvélemény és az a tény,
hogy Európának nincsenek valóban alkalmas vezetői.
Gabriel Rosenberg | Jerusalem Post
Azt illetően, hogyan közelíti meg
Európa az izraeli -palesztin konfliktust, néhány mélységesen
aggasztó mintázat szúr szemet. Ezek egyike, hogy aránytalanul
gyakrabban fókuszálnak az izraeli „megszállás” és a zsidó
telepek elítélésére, mint a palesztin terrorizmuséra.
Mi sem tükrözi jobban ezt annál a
ténynél, hogy Európa jóformán nem is reagált a július 21-i,
borzalmas halamishi mészárlásra. Egy palesztint terrorista
berontott a szombati vacsorájukat fogyasztó Salomon család
otthonába és kegyetlenül meggyilkolta Yosefet, a nagyapát és két
gyerekét, Chayat és Eladot. Elad feleségének eközben sikerült
elrejtenie öt kisgyereküket az emeleten.
Jóllehet ez az elképzelhető
legborzalmasabb terrortámadások egyike volt, az európai média és
a politikusok többsége vagy hallgatott vagy csak vonakodva ítélte
el az agressziót. Hasonló, nyugati országokban történő
terrortámadások esetén valamennyi európai államfő erélyes
hangvételű közleményekben ítéli el a támadást, az európai
sajtó és a közösségi média pedig hemzseg az áldozatokkal
szolidarizáló publikációktól. Amikor azonban a terrorizmus
Izraelt sújtja, az európai reakciók sokkal kevésbé támogatók.
Vagy teljesen ignorálják a támadást, vagy elbagatellizálják
jelentőségét, vagy ami a legrosszabb, a palesztin terroristátállítják be áldozatként, bírálatuk pedig Izraelt sújtja a terrorista és támogatói
helyett.
Négy fő oka van annak, miért talál
mentséget Európa a palesztin terrorizmusra: 1.) az izraeli –
palesztin konfliktus alapvető félreértelmezése, 2.) cionizmus
-ellenesség, 3.) a radikális iszlám terrorizmus okának helyes
beazonosítására való képtelenség és az iszlamofóbia vádjától
való félelem, 4.) az Izrael-ellenes közvélemény és az a tény,
hogy Európának nincsenek valóban alkalmas vezetői.
Az európaiak általában azért
értelmezik félre a konfliktust, mert az embereket két nemzedéken
keresztül etették a palesztin narratívával. A média, a
politikusok és az átlagpolgár fenntartás nélkül elfogadta azt a
könnyen cáfolható hazugságot, miszerint a „megszállás” és
a telepek képezik a béke legnagyobb akadályát. Többségüknek
fogalmuk sincs a zsidók és Izrael földjének 3000 éves
kapcsolatáról, sem pedig arról, hogy a palesztinoknak már jó
néhányszor ajánlottak fel államot és hogy a konfliktus gyökér
oka a zsidógyűlölet, nem pedig a terület kérdése.
Az alapvető történelmi tények és a Közel – Kelet jelenlegi realitásai ismeretének hiánya miatt az európaiak többsége azon a véleményen van, hogy a palesztinok ártatlan áldozatok. Mi több, mivel a palesztinok képviselik a gyengébb felet ebben a konfliktusban, rendhagyó „önvédelmi módszereikre” (úgy is, mint terrorizmus) is mentséget találnak, a konfliktus megoldásának terhe pedig kizárólag az erősebbik félre, Izraelre hárul.
Kétségtelen, hogy az anti-cionizmus,
az antiszemitizmus modern változata a másik alapvető ok, ami miatt
az európaiak nem ítélik el a palesztin terrorizmust. Ahogy a
múltban a zsidókat vádolták a társadalmi problémákért,
ugyanúgy vádolják most a zsidó államot a nemzetközi közösség
problémáiért.
Ha a múltban azzal lehetett vádolni a
zsidókat, hogy ők idézik elő a betegségeket, a szegénységet és
a szexuális elferdüléseket, miért ne lehetne manapság Izraelt
vádolni a palesztin terrorizmus előidézésével.
Jóllehet az elmúlt néhány év alatt
jelentős fejlődés tapasztalható Európában a radikális iszlám
megítélését illetően, az európaiak nagy részének még gondot
okoz a veszély valódi okának és természetének megértése.
Figyelembe véve, mennyi időbe telt, hogy Európa lakosságának egy
töredéke képes legyen helyesen beazonosítani a tulajdon polgárait
fenyegető veszélyt, nem csoda, ha az európaiak többsége nehezen
fogja fel, hogy a palesztin terrorizmus annak a radikális iszlámnak
a része, amely nem csupán Izraelre, hanem az egész demokratikus
világra fenyegetést jelent. A fő ok, amiért Európa vonakodik
beismerni az iszlamista veszély tényét, valamint a jobboldali-,
baloldali – és iszlamista terrorizmus közötti különbséget, az
iszlamofóbia vádjától való rettegés. Mivel a rasszizmus valóban
az emberiség egyik legszörnyűbb öröksége, a puszta lehetőség,
hogy valakit ilyesmivel lehessen gyanúsítani elegendő ok a többség
számára, hogy befogja a száját, sok más embernek pedig arra,
hogy kerek perec elutasítsa a vitathatatlan tényeket, logikát és
statisztikákat.
Végezetül pedig, mivel Izrael
megítélése Európa nagy részében negatív, a politikusok tudják,
hogy Izrael bírálatával szavazatokat nyernek, a palesztinok
elítélésével pedig szavazatokat veszítenek. Az európai
politikusok többsége azért igazodik a közvéleményhez ahelyett,
hogy az igazság oldalára állna, mert nem valódi vezetők, hanem
csak a saját érdekeiket tartják szem előtt. Elsősorban az
foglalkoztatja őket, hogy hatalomban maradjanak és népszerűek
legyenek, az igazság és szavazóik jóléte csak másodlagos.
Hogy felvegyük a harcot azokkal a
tényezőkkel, amelyek megakadályozzák Európát abban, hogy
konstruktív módon kezeljék az izraeli-palesztin konfliktust, az
európaiakat az alábbiakról kell meggyőzni:
- Palesztin állam azért nincs, mert a palesztin vezetés visszautasította egy ilyen állam megalapítását, ha az egyszersmind az Izraellel való konfliktus lezárását is jelentené.
- Az anticionizmus az antiszemitizmus modern verziója, és mint ilyen, széles körben és a lehető legerélyesebben kell fellépni ellene.
- A „megszállás” már csak azért sem lehet a palesztin terrorizmus oka, mert az Izrael elleni terrorizmus több évtizeddel idősebb bárminemű „megszállásnál”
- A radikális iszlamista terroristákat vagy dzsihádistákat az iszlamizmus vezérli – egy, a muzulmán szent iratokban gyökeredző ideológia, amely a nem iszlamista társadalmak megsemmisítésére és az iszlám törvénykezés világviszonylatban való bevezetésére szólít fel. A demokratikus világ – Izraelt is beleértve, azért célpontja a dzsihádista agressziónak, mert mi olyan, az iszlámmal ellentétes értékeket képviselünk, mint a demokrácia, az egyenlőség és a vallásszabadság.
- Izraelt inkább támogatni kellene, mint elítélni, hiszen ugyanaz az értékrendje, mint Európának. Aki elítéli a Közel- Kelet egyetlen demokráciáját, a demokratikus értékeket veszi semmibe, egyszersmind a világot fenyegető totalitárius erőket támogatja.
Egy nagyobb fokú kereskedelmi,
technológiai, biztonságügyi együttműködés Európa és Izrael
számára egyaránt kifizetődő lenne. Annak érdekében azonban,
hogy az európai-izraeli kapcsolatokban rejlő lehetőségeket
maradéktalanul kibontakoztathassa, Európának fel kellene hagynia a
világ egyetlen zsidó államával szembeni diszkriminációval és a
palesztin terrorizmus megítélésekor sem szabadna kettős mércét
alkalmaznia.
Ford: - kk -
Kapcsolódó:
Ezt nem a zsidók kezdték, Tillersonúr! (Izraeli Tükör)
Pallywood - magyarul is (Izraeli Tükör)
Palesztinok, a kitalált nép
(Periszkóp)
Történelem-hamisítás palesztin módra (Leharblog)
Európa halála (Periszkóp)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése